Mi, a ZTE blog szerkesztői a többi magyar elsőosztályú csapat szurkolói blogjaival egyetemben tiltakozásunkat fejezzük ki a Puskás-hagyaték Felcsútra kerülése miatt. Egyúttal szolidaritást vállalunk, és támogatjuk a kispesti blog kezdeményezését, hogy a relikviáknak a Sportmúzeumban,vagy a nemzeti stadionban van a helyük. Puskás Ferenc a magyaroké, de elsősorban Kispesté.

Egyre inkább biztossá válik hogy a ZTE FC 1994 es feljutása után, jövőre már nem az első osztályban folytatja. Ennek apropóján úgy gondoltam jöjjön egy kis múltidéző és emlékezzünk meg a ZTE FC '94-óta NB1-ben töltött szezonjaira. Kezdjük is az elején 1994 augusztus 8.-án, amikor is két év kihagyás után, újra az NB1-ben érte a szezonkezdés a kék fehér gárdát.

Ahogy azt már észrevettétek hetek óta nincs beharangozó és mérkőzés értékelő itt a ZTE blogon. Nem látom értelmét mivel totálisan semmit nem fejlődik a csapat, nem lehet mit leírni egy-egy újabb mérkőzés előtt. 2 mondattal le lehetne rendezni egy beharangozót: Kikapunk. Kérdés hány góllal. Egyszerűen nem tudok semmi újdonságot leírni és egyszerűen nem tudok hazudni magamnak, nem tudok reménykedni és arról írni újra és újra hogy majd most győzünk. Nem, látom azt hogy teljesen reménytelen a helyzetünk, azt hogy totálisan értelmetlen reménykedni amikor egy hitehagyott társaság játszik hétről hétre és egy percig sincs esélyünk ebben a helyzetben, még a pontszerzésre sem...

12 forduló alatt 3 pontot szerzett a ZTE FC. Ízlelgessük egy kicsit ezt, 36 megszerezhető pontból mindössze 3-at kukázott össze ez a társaság. Őszintén szólva, a legrosszabb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha is ilyen nehéz helyzetbe kerülhet a csapatunk, hogy ennyire kilátástalan helyzetbe kerülhetünk. Azt gondolom eljött az idő, hogy ne hazudjunk tovább magunknak. Szép dolog az optimizmus és örülök, hogy sokan vannak, akik még hisznek a bennmaradásban, de az az igazság hogy ez a csapat ki fog esni. Itt már nem elég egy jó szériát kifogni, itt már nem elég az, ha hirtelen magukra találnak a fiuk, itt már Isteni csoda kellene…

Az elmúlt tíz fordulóban minden mérkőzés előtt reménytől lelkesedve ugrottunk neki az aktuális fordulónak és reménykedtünk benne hogy majd most, majd most elindulunk felfelé. Sajnos eddig mindig csalódnunk kellett és fordulóról fordulóra, egyre mélyebbre kerültünk a gödörbe, amelybe estünk. Mára már olyan mélyen vagyunk ebben a bizonyos gödörben, hogy szinte nem is látjuk a kiutat. Mostanra eljutottunk odáig hogy a Pápa elleni mérkőzés előtt már annak is örülnénk, ha nem kapnánk újra nyolc gólt Véberéktől, mint pár hete a Ligakupában.

Nem sikerült csodát tennie csapatunknak pénteken, Fehérváron a 10. fordulóban 8. vereségünket is elszenvedtük. A vereségekhez lassan kezdünk hozzászokni, így különösképpen nem dühített az újabb zakó a bajnok otthonában, de a mutatott játék már annál inkább kiábrándító… Újfent bebizonyosodott, néhány játékosra nem számíthatunk!

Pénteken a 10. fordulóban, Magyarország papíron legerősebb csapatához, a bajnoki címvédő Videotonhoz látogatunk. Írhatnék egy szokásos beharangozót megemlítve a pozitívumokat, amiket a Kecskemét ellen láttunk és sokadszor is elmondhatnám h számunkra most már élet-halál kérdés a győzelem.  Egyrészt ezt már sokszor megtettem, másrészt azt gondolom kicsit érdekesebb lesz közelebbről megvizsgálnunk az aktuális ellenfelet.

A tegnapi nap során sikerült megduplázni csapatunknak az eddig megszerzett pontjaink számát. Ebből persze kiderülhet, hogy sajnos tegnap sem sikerült győznünk… A KTE vendégjátékában benne volt egy újabb súlyos Zalai vereség képe is, ám szerencsére a fiuk küzdeni tudásból jól vizsgáztak, így az egyik pontot sikerült itthon tartanunk. Úgy tűnik tényleg Tony D’Amato tartott lelkesítő beszédet a hazai öltözőben a mérkőzés előtt, hiszen csapatunk nagyon neki esett a kecskemétieknek.

Nem akar beindulni a ZTE csapatának a szekere, a hétvégén újabb vereséget szenvedtünk... Beszélhetnék most a biztató jelekről, arról hogy a csapat előbb utóbb elindul felfelé, de ezt már annyiszor megtettem. Szeretnék végre egy olyan mérkőzést látni ahol győztesen hagyja el a pályát a kék-fehér sereg... Nehéz lesz, nagyon nehéz lesz a hétvégén győznünk hiszen a remek formában lévő Kecskemét érkezik hozzánk, a kispadon a Siviccel aki vitathatatlanul az egyik legjobb Magyarországon dolgozó edző, de azt is kevesen vitatják hogy az egyik legnagyobb bunkó... Hajtás után Tony D'Amato siet a ZTE segítségére!

Ilyen furcsa mérkőzést én még életemben nem láttam. Erős felütés tudom, de a vasárnapi mérkőzés után 2-3 napnak kellett eltelnie, mire összeállt a fejembe egy anyag, aminek keretein belül meg lehet vitatni, lehet értékelni a vasárnapi mérkőzést. Ha a színvonalat, a teljesítményt nézzük, a mérkőzés szerintem értékelhetetlen, ha a mérkőzés egészét, akkor azért voltak bíztató jelek.

Kezdődött ez az egész azzal, hogy Prukner edző kijelentette: mivel érzelmileg erősen kötődik a Fradihoz, nem igazán akaródzik neki leülni a kispadra, s pont a Fradi ellen bemutatkozni. Ezen kijelentésével emberségből jelesre vizsgázott a ZTE új vezetőedzője, profizmusból azonban elégtelen alára. Jött a szerdai 8-0-s értékelhetetlen valami, s a klubvezetés - már ahogy a sajtóban lejött - ráparancsolt a mesterre: tessék csak leülni az Albert Stadionban a kispadra, mert ez így nem járja. Túl nagy vita nem volt, Prukner Laci leült, előtte azért könnybe lábadt szemmel végighallgatta a Fradi-szurkolók üdvözlését, kezet fogott korábbi munkaadóival, aztán elkezdődött a mérkőzés.

A Magyar válogatott csodálatos egy hetet szerzett nekünk, ZTE drukkerként elfelejtettük az elmúlt hetek keserves vereségeit és kicsit megízlelhettük a győzelem, az örömittas diadal ízét. Most viszont itt az ideje hogy visszatérjünk az NB1 küzdelmeihez, meg kell kezdenünk a felzárkózást ha nem akarunk jövőre az NB2 posványába süllyedni. Új edzővel Prukner Lászlóval a fedélzeten próbálunk elmozdulni nem túl hízelgő helyzetünkből. A Tanár Úrnak nehéz feladata lesz, hiszen máris egy presztízsmérkőzésen kell irányítania a kék fehér sereget és hogy még nehezebb legyen számára a vasárnap délután, egyből volt csapata lesz az ellenfél. Vasárnap este 6 órától FTC - ZTE, jöjjön a beharangozó.

Prukner László érkezésével új időszámítás kezdődött a ZTE FC-nél. Ne gondoljuk azonban hogy egy edzőváltással minden probléma megoldódott. Rengeteg gond van amire megoldást kell találnunk és ezek nem tűrnek halasztást, Pruknernek rengeteg feladata lesz. Hajtás után végig vesszük hogy mivel kell új edzőnknek megbirkóznia.

Nehéz lenne elképzelni jobb edzőt a ZTE-nél a jelenlegi helyzetben: az átigazolási időszak végeztével, de még mondhatni a szezon első szakaszában kevés a szabadon igazolható tréner, pláne olyan, aki azért ért is a munkájához - már pedig azt kell, hogy mondjam, Prukner László az országban az egyik legjobb edző, ha olyan csapatot kell edzeni, mint amilyen a ZTE: értsd, kevés (nagyon nagyon kevés) pénzből és egy relatíve jó állományból kellene kihozni a legtöbbet, azaz első körben a bennmaradást (és ez meglesz, erről ne legyen kétségünk!), másodsorban a középmezőny elérését, amely az előző szezonban a dobogóról lemaradó, Tökölivel, Meyével megerősödő csapattól szerintem egy elégtelen teljesítmény.

Nem tudom, miért ment a csapat vakvágányra, pedig a nyár utolsó részét ennek kinyomozásával töltöttem. Megnéztem a Honvéd elleni meccset, majd a Vasas ellen is kimerészkedtem, s egyszerűen értetlenül álltam. A csapat ugyanis mezőnyben nem volt rosszabb, de gyermeteg hibákat követtek el folyamatosan, mintha edzőt akarnának buktatni, vagy sztrájkolnának valamiért.

Szombaton délelőtt véget ért egy korszak a Zalaegerszeg történetében. Csank János távozásával egy közel hároméves időszak ért véget. Sikerekben gazdag három év volt és őszintén mondhatom minden ZTE szurkoló nevében: Megszerettük a bajszos vadászt. Viszont sajnos világossá vált, hogy vele nem tudunk kilábalni a mostani helyzetből, épp ezért váltani kellett. Hajtás után méltatjuk Csankot és arra keressük a választ vajon ki követheti őt a kispadon.

5-1. Ez lett a végeredménye a ma esti szánalmas produkciónak amit foci címszó alatt akarnak lenyomni a zalaegerszegi szurkolók torkán. Nem vagyok hajlandó újra elemzésbe belemenni egy ilyen produkció láttán! 4 rúgott 19 kapott gól, mínusz 15-ös gólkülönbség, összesen egy pont.  Olyan messze vagyunk egy esetleges győzelemtől mint a magyar labdarúgó válogatott a világbajnoki részvételtől... Szánalmas és egyben felháborító amit produkálunk azt hiszem sokakkal egyetemben eljutottam arra a pontra hogy kezdek megbarátkozni a gondolattal hogy ebből bizony NB2-lesz. Hajtás után kiosztunk pár embert és keményen az asztalra csapunk...

Ha létezik országos egyes, akkor a pénteki ETO - ZTE mérkőzésre mindenképpen ráillik ez a kifejezés. Az egy pontot gyűjtő Zalaegerszegi társaság látogat, a még mindig hibátlan Győrhöz. Valóban lehetetlen küldetésnek tűnik, de miért ne boríthatnánk a papírformát? Minden sorozat, legyen az jó vagy rossz, megszakad egyszer, miért ne történhetne meg ez pont pénteken? Hajtás után jön a 7. forduló beharangozója.

Elolvasom »

Megszereztük első pontunkat a 2011/12-es bajnokságban. Ez akár örömteli is lehetne, de mégis idegesen hagytuk el a stadiont. Egy megnyert mérkőzést hagytunk kicsúszni a kezünkből, ahol akár 5 góllal is nyerhettünk volna! Minden idők egyik leggyengébb Vasasával játszottunk. Azt gondolom ez nem túlzás. Nyernünk kellett volna. Hajtás után jön a meccs értékelése.

Véget ért a veretlenségünk a Haladás ellen. 1999 szeptembere után megvert minket a szombathelyi csapat. Akkor Zalaegerszegen szenvedtünk 1-0-ás vereséget, most a vasi megyeszékhelyen kaptunk ki. Szombathelyen még régebben 1996-ban szenvedtünk vereséget. Gyönyörű volt számunkra ez a kicsivel több mint egy évtized. Tudtuk hogy egyszer minden sorozat véget ér, de reménykedtünk hogy egy két évtizedig még fent tudjuk tartani ezt a sorozatot. 5 ből 5 vereséggel indultunk, de ez az egy zakó jobban fáj mint az elmúlt négy vereség együtt. Hajtás után jön az értékelés.

Nagy a baj Zalaegerszegen ezt már mindannyian belátjuk. Még mindig pont nélkül állunk a bajnokságban, és ami még nagyobb probléma a játékosok soha nem látott lelketlen produkciót adtak elő ebben a 4 fordulóban. Világos hogy rendkívül nagy morális válságba jutott a ZTE FC csapata. És ha még nem lenne elég problémánk a héten robban a bomba a szurkolói csoportunk is kiadott egy közleményt. Hajtás után ezzel foglalkozunk.

4 forduló, 4 vereség, kilátástalan játék. Ebben a helyzetben jön el az év mérkőzése. Amit a leginkább hiányolunk fiainktól az az elszántság, az akarat! Nem harapnak eléggé fiaink és nincs meg a küzdőszellem a fiukban. Megpróbálunk segíteni játékosainknak, hogy megtalálják magukban ezt az elszántságot és Szombathelyen már erőtől duzzadó, küzdeni akaró kék-fehéreket akarunk látni!„Zalaegerszeg fiai! Testvéreim! Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek s az Emberek Kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön. Küzdjetek meg! Nyugat hős népe!” Hajrá ZETE! Szombaton 19 órától az örök ellenfél Szombathely csapatához látogatunk! Ilyen hozzáállást várunk minden játékostól! Hajtás után beharangozó Gyűrűk ura stílusban.